Pterophyllum eimekei, P. scalare

Vitorláshal

 

Az amazonas és mellékfolyóinak, a Rio Negrónak lakója ez a legérdekesebb testformájú, annyiak által megcsodált és kedvelt díszsügér. A szabad természetben, ahol elkülönülve élnek, a P. eimekei 16-18 cm teljes magasságot ér el kifeszített úszókkal, míg a a P. scalare testmagassága 25 cm felett van. Akváriumban tartott halaink e két faj keresztezõdésébõl elõállt változata, ezért együtt tárgyaljuk a két fajt.

Megszokottab, elterjedtebb a “scalare” név. Teste különösen magas, kifeszített úszói miatt legalább 100 literes akvárium szükséges ahhoz, hogy megfelelõen fejlõdni tudjanak. Az akvárium kristálytiszta, enyhén savanyú vizét lehetõleg hosszú szálú növényekkel telepítsük be, hogy azok között könnyen mozoghassanak. Szívesen fogyasztanak minden élõ eleséget, Tubifexet, szúnyoglárvát. Megfelelõ tartás mellett 10-12 hónap alatt ivaréretté válnak és szemgyûrûjük ekkor már piros színben ragyog.

A tágas medencében kifejlõdött állatok lassan elkülönülnek és az ivarilag egyformán fejlett egyedek párt választanak. Az így kialakult párok tenyésztésében rendszerint eredményesebbek, mint a késõbb mesterségesen összehozottak. A kivált pár az ikra rakásához helyet választ, mely legtöbbször vízinövények széles levele, de szívesen rakják az ikrát mûanyagból vagy zöld üvegbõl készített mûlevélre, cserép oldalára, szükségbõl az akvárium üvegfalára is.

A gondosan megtisztogatott helyre 300-500 ikárt raknak gyöngysorszerûen, melyet a nõstény után csúszó hím folyamatosan termékenyít. Íváskor jól megfigyelhetõ, hogy a nõstény tojócsöve szemölcsben végzõdik, viszont a hím ivarszerve kúp alakú. Ez a legbiztosabb ivari meghatározó, esetleg öreg hímeken a buldoghoz hasonló zsírhomok. Az ikrát fölváltva õrzik, de az akváriumban rendszerint 24 óra után maguk elfogyasztják. Igen ritka az a pár, mely az akváriumban is ivadékgondozó marad, és mint annyi sügér, ivadékát felnövésig védelmezi. Ezért ajánlatos másnap elvenni az ikrát és mesterséges gondozással fölnevelni. A nevelõmedencében ikrával lefelé fordítva helyezzük el a mûlevelet, és apró szemû légporlasztással gondoskodjunk a megfelelõ oxigénellátásról. Penészedést gátló gyógyszereket adagolhatunk a vízbe. A 26-28 fokos vízben tartott ikra 52-56 óra alatt kel ki. Kezdetben hosszú szálon függ, majd néhány óra múlva a talajra potyog. További 4 nap múlva szinte egyszerre kezd úszni a sokszor több száz darabból álló csapat. Fölnevelésük könnyû, mert már az elsõ nap könnyen etethetõk a sórák petéjébõl keltett naupliusszal, de más finom apró eleséggel is. A második héten már finomra vágott és osztályozószitán átszûrt Tubifex-pépet is megesznek, és 6-8 hetes korban elérik a teljes úszóval mért 4 cm-es magasságot. Ajánlatos vizükbe 10 literenként 1 csapott evõkanál konyhasót tenni, mert így gátoljuk a gombák fejlõdését.

A kellõen táplált tenyészállatok 8-10 nap múlva ismét ívnak, és ez késõbb növekvõ idõvel több alkalommal is megismétlõdik. Majd utána több hónapos szünet, pihenési idõszak következik.

Ha fátyolos vitprlást akarunk tenyészteni, úgy ajánlatos, hogy a párnak csak egyik tagja legyen a fátyolos, míg a másik a sima alapforma. Két fátyolos egyed ivadéka rendszerint már torzult és nem egyenes sugarú, úszójú. Amerikában tenyésztették ki az ún. Füstszínû, majd két füstszínû továbbtenyésztésébõl a fekete változatot.

Füstszínû párok ivadéka között kb. 25 % fekete egyed található. Ezek a fekete egyedek igen lassú fejlõdésûek, és ha felnevelésükrõl külön nem gondoskodunk, lassan elpusztulnak. Ha a hatodik, nyolcadik napon a keltetõakváriumot világos papírlapra helyezzük vagy egy világos zománcú edénybe rakjuk át õket, felülrõl nézve könnyen kiválaszthatók a fekete színûek. Tegyük ezeket küön akváriumba, és tápláljuk a többinél bõségesebben. A füstszínû és a fátyolos változat keresztezõdésésbõl jött létre a füstszínû fátyolos, majd még tovább a fekete fátyolos tenyészváltozat. Ezeket újabb színváltozatok követték. Igen szép és érdekes spontán mutációk, melyek jól örökítik jellegzetes tulajdonságaikat. Legelterjedtebb a közkedvelt márvány, az arany, a szellem és a zebra változatok.

A márványvitorlás testét szabálytalan rajzú ezüst, fekete és arany pikkelyek borítják. Két azonos mintázatú egyedet nem lehet találni. Világos és sötét színdominánsukra oszthatók inkább. Tenyésztésüknél arra kell törekedni, hogy lehetõleg a rajzolatok határai éles vonalúak és ne elmosódottak legyenek. Ha két sötét alapszínûvel tenyésztünk, az érdekes rajzok eltûnnek, és gyakran fekete színváltozat - mélyfekete foltokkal - alakul ki. Itt is ismert természetesen a fátyolos változat. Az aranyvitorlás is széles körben elterjedt. Ivadékkorban testük halványsárgás színe nem annyira mutatós, hogy azonnal megragadná a szemlélõ figyelmét. A kifejlett példányok már igen szépek. A mély sárga, aranyszínû hímek homlokán jelentkezõ vörös szín alapján nevezték el õket vörös vitorlásnak. Ez teljesen homogén utódokat ad, ellenálló, gyorsan fejlõdõ, népes családokra számíthatunk tenyésztésüknél.

A szellemvitorlás tenyészváltozatát inkább érdekes, mint szép. Ennek oka, hogy talán a legérzékenyebb minden gombás, parazitás fertõzéssel szemben, ezért ritka a szépen fejlett, egészséges úszójú és tenyésztésre is alkalmas példány. A tenyésztési eredmények is csak mérsékeltek. Az ivadék könnynen kap úszópenészt, és ez végleges úszódeformálódást idéz elõ. Testének alapszíner kékesszürke, hát- és hasúszójának fekete rajza a testre nem terjed át, csak a farokrész elõtt van egy félkör, sokszor hold alakú fekere folt. Kopoltyúfedõi, tapogatónak megnyúlt úszói kékesen irizálnak.

Legújabban importált a zebra tenyészváltozat. Világos és sötét változatánál az eredeti törzsforma négy függõleges sötét csíkja helyett hét erõs kontúrú csík van. Ezek között pontsorok láthatók.

vissza