Prionobrama filigera

Üveglazac

 

A szakirodalom már 1931-ben említi az elsõ üveglazac Európába érkezését. Ez a 4 cm-re megnövõ igen szép csapathal a délrõl Manaus alatt az Amazonasba ömlõ Rio Madeirában és mellékfolyóiban honos. Elterjedése szélesebb körben, és eredményes tenyésztése a 70-es évek végére tehetõ. Ezekben az években érkezett hazánkba is.

Eredeti élõhelye sok mindent elárul igényeirõl. Szereti a lágy, és a 7 pH, tehát semleges kémhatású, de meleg, 26-28 fokos vizet. Rendkívül mozgékony, különösen új helyen ideges, könnyen ugrik, ezért ajánlatos jól lefedni, takarni tartóakváriumát.

Teste színe átlátszó, kékes ezüstösen csillogó mellrészei. Farokúszója élénkvörös, a hát-és hasúszója sárgás árnyalatú, elsõ úszósugara fehér. A nõstények ivarérett korban, melyet 7-8 hónap alatt érnek el, teltebbek, átvilágítva mellrészeknél az ikrák tömege látható. Több lazachoz hasonlóan szívesen ikrázik csapatban. Ha csapatban ikráztatjuk, 15-20 literes akváriumot készítünk, ikraráccsal. 15 cm magas, jól átszellõztetett vízbe pár szál Myriophyllum bokrot vagy jávamohát több csomóban helyezünk, elsõsorban biztonságérzetük növelésére.

Az este kirakott csapat másnap reggel rendszerint ívni kezd. A víz felszín alatt szabadon ikráznak, és nem a növényre.

Az igen apró ikraszemek gyengén tapadnak, a rács így számukra védelmet jelent. A magas hõmérsékletû vízben nagyon rövid idõ, 14-18 óra alatt vadásznak a por finomságú, apró eleségre. Az elsõ hetekben aránylag lassan fejlõdnek. A nagyszámú ivadék sok eleséget igényel. Ha elérték az 1, 5-2 cm-es nagyságot, már grindállal és vágott Tubifexel is jól etethetõk.

Igaz szépségét csapatban mutatja meg.

Még egy jó tanács; nem szereti a savanyú vizet, és a 7 pH alatti vízben az ikrák kelése fokozatosan csökken.

Ez igen fontos gyakori tapasztalat.

vissza