Barbus
tetrazona
Szumátrai
díszmárna
Hazája a Maláj-félsziget
és Szumátra. Az egyik legszebb trópusi
díszhalfajunk. Hossza 6 cm. A háta olajbarna
oldalainak alapszíne sárgás, a pikkelyek
széle aranyos csillogó. A világos alapszínû
oldalait négy fekete harántcsík díszíti.
A hát- és a farokúszó, valamint
a hasúszók pirosak. A hím vékonyabb,
hát-, farok- és hasúszói élénkpirosak.
A nõstény teltebb, úszói sápadtabbak.
Békés
természetû, azonban vitorláshalat, gurámi
fajokat és legyezõfarkú guppikat lehetõleg
ne telepítsünk abba a medencébe, ahol
szumátrai díszmárnákat is tartunk,
mert csipkedésükkel megsértik az említett
fajok úszóit, valamint tapogatóit.
Jó étvágyú halfaj. Élõ
és száraz eleségeket egyaránt
fogyaszt.
Lehetõleg 50
literesnél nagyobb medencében tartsuk. Szereti,
ha a medence talaja sötét, világos talajon
a színei sápadtabbak. A víz 6, 5-7,
5 pH kémhatású legyen. Vizük hõmérsékletét
tartsuk 21-25 fok között.
A szumátrai díszmárna
a közepesen nehezen szaporítható halak
közé tartozik. A jó tenyészpár
a tenyésztés sikerének alapfeltétele.
Lehetõleg fiatal nõstényt és
három négy-hónappal idõsebb
hímet tegyünk ki ívni. A tenyészmedence
legalább 15 literes legyen, mert az ívást
igen heves nászjáték vezeti be, és
egy jól "elõkészített"
nõstény 4-500 ikrát is rakhat. Szaporítása
idején a víz pH értéke 6, 5-7,
5 között a megfelelõ.
Tiszta esõvíz,
forralt, desztillált víz keveréke egyaránt
alkalmas az ívatáshoz, de ioncserélõ
mûgyantával lágyított víz
is használható. Az ívató medencébe
talajt ne tegyünk. Ikráztató növénynek
megfelel a Ceratopteris, a Fontinalis, a Myrophyllum vagy
a perlonvatta. Az este kitett párok - amennyiben
az ívatómedence reggeli napfényt is
kap - rendszerint a következõ, de legkésõbb
a második reggelen leívnak. A hím "kegyetlenül"
hajt, miközben fekete csíkjai teljesen elhalványodnak.
Ha a nõstény nem hajlandó ívni,
sokszor elõfordul, hogy a hím, agyonhajtja
a párját. Az ívást 2-3 óra
alatt beszokták fejezni. Ívás alatt
az ikrát rendszerint nem fogyaszják, ívás
után azonban egyes párok ikrafalók.
A lárvák 25-26 fok körüli vízhõmérsékleten
18-24 óra múlva kelnek ki. Az ivadék
vizét egyszerû belsõ homokszûrõvel
filtrálhatjuk mindjárt az eluszás után,
még jobb azonban, ha a pár úgy ívik
le, hogy a filtráló már a medencében
van, és a befejezõdõ ikrarakás
után azonnal elkezdjük a víz szûrését.
A kishalak érzékenyek a különbözõ
mikroorganizmusokkal szemben. Sok deformált úszójú,
"szumi" család elõidézõi
a túlságosan elszaporodott vízi egysejtûek.
A kis lárvák kikelésük után
3-4 nap múlva elúsznak és már
képesek Artemia salina vagy Cyclops nauplius fogyasztására.
4-5 napi planktonetetés után mikrót
is adhatunk nekik. Ezt naponta egyszer szívesen fogyasztják.
Kizárólag mikrón azonban nagyon lassan
fejlõdnek. Háromhetes korban már kezdenek
színesedni. Növekedésük gyors.
Jó pároktól
igen nagy létszámú családok
nevelhetõk, olykor 350-400 ivadék is.
