Nothobranchius guentheri és rachovi

 

Hazájuk a trópusi Afrika: Zanzibár és Mozambik. Kis tócsákban, mocsaras területeken élnek, növényzettel erõsen benõtt vizekben, melyek sokszor a száraz évszakban leapadnak, esetleg kiszáradnak. Életük ezért - még sok generáció után is - az akváriumban sem hosszú. A 8-10 hónapot nem mind éri meg. Az esõs évszak beköszöntése feltölti friss lágy vízzel a kiszikkadt gödröket, és a növényzet gyökerei között pihenõ ikrák ilyenkor 24 óra alatt kikelnek. Az esõzések természetesen nemcsak a halak, de a planktonrákok kelését is elõsegítik, így bõségesen "terített asztal" várja a kis halakat. Fejlõdésük igen gyors. Általában 8 hetes korban az ivarok jól megkülönböztethetõk, 12 hetes korban pedig, esetleg korábban is 4-5 cm-es, erõs, kifejlett, már ikráztatható egyedekké fejlõdnek. Kifejlõdésük azért is gyors, mert az esõs évszak után a vizek lassan ismét száradni kezdenek, és az ikráknak már a növényzet között kell lenni, hogy biztosítsák a faj fennmaradását. Mindezt hogyan csinéljuk az akváriumban?

Társas medencében elhúzódnak, a növények alatt bújkálnak, és nem érvényesül a hímek ragyogó színe. A rachovi hímjei bordóvörösek, nagy ezüst végû pikkelyekkel, úszóikban csillogó, világoskék szabálytalan rajzokkal és nagy sárga szemgyûrûvel.

A guentheri hímjeinek színe sárgásabb, pikkelyeik kékesebbek. A farokúszó sima borvörös, a szemgyûrû ezüst.

Igen fontos számukra a megfelelõ és változatos élõ eleség. Legjobban a szúnyoglárvákat szeretik. Így tartva, bõ és változatos táplálékon, a kis nõstények is kifejlõdnek. Megfelelõ élõ eleség nélkül ugyanis 2-3 generáció után már nem fejlõdnek ki, és ikratermelésre sem képesek. Egy külön akváriumban, melynke talaját 1 cm vastag tõzegréteggel borítjuk, és amelyet 20-24 fokos vízzel feltöltjük, hamar elkezdõdik a hímek rivalizálása.

A kis, 5-10 literes akváriumban ajánlatos egy hímet és két nõstényt elhelyezni, ha jó tenyésztési eredményt akarunk elérni. A hímek nõstényeikkel tartósan ívnak. Úszóikkal a talajra szorítva a nõstényt, a tõzegbe rakja le a halvány teaszínû, kemény burkú ikraszemeket. 1-1 nõstény nagyságától függõen 100-200 ikra lerakására is képes. Ha a nõstények ikrától duzzadó hasa leapadt, a kihelyezés után 2-3 nap múlva ki kell fogni õket, és ha lehet, külön elhelyezni, nemek szerint. Az erõs hímek különben tönkreteszik a kis nõstényeket. Ívás után is igen fontos a jó táplálás. Az ikrát tartalmazó tõzegrõl a vizet le kell önteni, és a tõzeget kis tálakban, mûanyag dobozban tovább hagyni szikkadni, míg éppen csak nyirkos marad. A teljes kiszáradástól azonaban óvni kell. Szobahõmérsékleten, 20-22 fokon 10-12 hétig fejlõdnek az ikrákban a lárvák. A fejlõdési idõ - 3 hónap - után lágy vízzel kell feltölteni az akváriumba helyezett tõzeget, és fel kell lazítani. A kelés 24 órán belül megtörténik. Elõfordul, hogy hûvösebb tárolás vagy más ok következtében a kelés nem indul meg. A tõzeget ilyenkor ismét leszikkaszthatjuk, és néhány hét után újra megkísérelhetjük keltetésüket. A tõzegben az ikraszemek jól látszanak. Kezdetben világosak, a lárva fejlõdésével sötétszürkék, majdnem feketék lesznek. Két ujjal tapinthatók, annyira kemények, hogy enyhébb morzsolás sem árt nekik. A kis halak igen sok naupliust fogyasztanak, fejlõdésük rendkívül gyors.

A tenyésztésrõl írt néhány tanács vonatkozik a többi Nothobranchiusra, de a Cynolebiasokra is. A pihentetés és kifejlõdés ideje azonban természetesen fajonként változik.