Lamprocheirodon
innesi
Neonhal
Ezt a kis, ékszercsillogású
halat 1936-ban találta az Amazonas felsõ folyásának
vidékén egy francia állat- és
növénygyûjtõ. A ma már széles
körben elterjedt és mindenki által megszerezhetõ
halacska hosszú éveken át az akvaristák
vágyálma volt.
A 3-3, 5 cm-re megnövõ,
társas medencében is jól tartható
neonhal nemcsak szépségével tûnik
ki, hanem igénytelenségével is. Jól
bírja az alacsonyabb, 18-20 fokos vizet, mert hazájában
a nagy fák összeborító lombkoronája
alatt az állandó félhomályban
a kis vizek nem tudnak felmelegedni. Nagyon alkalmazkodó.
A hazájában igen lágy vízben élõ
halacska jól tûri az akvárium sokszor
kemény vizét.
Minden apró, élõ
eleséget és jobb mûeleséget szívesen
fogyaszt. Egyik leghálásabb, legkedvesebb hala
az akváriumainknak. Hengeres teste a hátrésznél
olajzöld, a mellrésze ezüstfehér,
szemgyûrûjétõl a test közepén,
a zsírúszó magasságáig
3 mm széles, kékeszöldben ragyogó,
a neoncsövek csillogásához hasonló
csík húzódik. A test hátulsó,
alsó harmada élénkvörös színû.
Úszóinak széle porcelánfehérrel
szegett.
A néhány
évvel ezelõtt még nehezen tenyészthetõnek
mondott halacska szaporítása ma már nem
okoz gondot. Ezek a tenyésztésével kapcsolatos
ma már nem okoz gondot. Ezek a tenyésztésével
kapcsolatos tapasztalatok hosszú évek alatt
kristályosodtak ki, és ma válnak közkincsé
minden akvarista számára. Az ivarok megkülönböztetése
könnyû. A zöld ragyogó csík
- már ivadékkorban is -, a hímeken egyenes
vonalban, a nõstények gömbölyû,
telt hastájékát.
Ívatásához
kicsi, 3-4 literes akvárium is elegendõ. Ezt
igen lágy, tõzegen keresztül filtrált
6, 5-6, 8 pH kémhatású vízzel
töltjük fel. Egy kis csomó növényt,
mely lehet mûnövény is, helyezzünk
növényre, az ikrarakás céljára.
A fiatal, tenyészérett állatokat ívatáshoz
este rakjuk ki. Viselkedésük pár perc múlva
elárulja, hogy jól érzik- e magukat.
Újságpapírral, a természetes fénytõl
teljes takarással, a szobai világítástól
a fényforrás felöli takarással,
védjük a medencét. A víz hõmérséklete
21-24 fok között legyen. Magasabb hõmérséklet
káros a tenyésztésre. A kemény
vízben tartott állatok régi, sokéves
hiedelemmel szemben, rendszerint másnap reggel, esetleg
második nap, bizonyosan ívnak. Ha mégsem,
úgy ne kísérletezzünk, a párt
helyezzük vissza, esetleg cseréljük meg.
Az ívás nincs napszakhoz kötve. Ikrarakás
után a tenyészállatokat eltávolítjuk.
A nõstény egy alkalommal 100-150, ritkán
több sárgás ikrát rak, mely nemcsak
a növényeken, de az egész kis medencében
szétszórva könnyen megfigyelhetõ.
Zseblámpa fénye vagy egy kis 15 W-os izzó
semmi károsodást nem okoz. A kis halak 24-28
óra alatt kelnek ki. Elõször fekszenek,
majd függeszkednek a növényeken, az üvegfalon,
a víz színén. Fény hatására
érzékenyen reagálnak, vergõdnek.
Az ötödik nap már úsznak. Pontosabban
az üvegfalhoz lapulva vagy a növény szálai
között bújik a kis család. Felnevelésük
könnyû.
Finom plankton-, naupliuseleséggel
és 1-2 nap után a sórákocskák
petéjébõl frissen keltett naupliusszal
is jól nevelhetõk. Aránylag gyorsan fejlõdnek
és a negyedik héten elõször vörös
színûek, majd utána csillogó neoncsíkjuk
jelenik meg. A kis ívatómedencébõl
nagyobb nevelõakváriumba kell õket áthelyezni.
Itt fokozatosan már csapvizet önthetünk vizükhöz,
hogy mire a nyolcadik héten kiszínesedve csillognak,
átrakhatóak legyenek más akváriumba.
Egy-egy felnevelt család, mely könnyen 100-150
kishal is lehet, ragyogó csillogásával
minden embert lenyûgöz.
Gyakran jelentkeznek spontán
mutációk az akváriumban tenyésztett
halaknál. Úszó osztódás,
meghosszabbodás, de sok esetben színeltérés
vagy változás is. Ezek a mutációk
legtöbbször el is tûnnek, mert ritkán
sikerül a mutánsok továbbtenyésztése,
hogy az a késõbbi generációkban
ismét megjelenjen, dominánssá váljon,
esetleg stabilizáljon maradéktalanul. Most a
neióonhalnál két ilyen mutációval
találkozunk, melynek 100 %-ban öröklõdnek,
nincs eltérés az utódok között,
azok teljesen azonosak.
Az egyik a hazánkban
gyémántneon néven ismert. A hal feje
és háta csillog zöldesen, az innesi olajzöld
színe helyett, és az oldalán lévõ
zöld csík a test közepén széles
ezüst, arany csillogású a mellrészével
együtt. A vörös szín pedig az úszóra
is áthúzódik, ha jól érzik
magukat vagy ikráznak.
A másik az aranyneon
néven ismert változat. A szürkés-zöldes
alapszín halványsárga, aranyszínû.
A két új mutáns keresztezõdésével
100 %-osan örökítõ mutációk
több alkalommal az ismert neonhal színét
örökölték.
Érdekesek, szépek,
új színfolt lehet akváriumunkban, ha
elterjednek.
|