Hyphessobrycon
flammeus
Lángvörös
pontylazac
Rio de Janeiro környékén
lelhetõ ez a széles körben elterjedt, és
más 1920-ban Európába érkezett
kis, 3, 5 cm hosszú, közkedvelt halacska. Szürkészöld
háta, ezüst hasrésze, testközépen
halvány ezüstzöld alapon, három fekete,
néha alig látható keresztcsíkja,
a hát-, a farok- és az alsó úszói
vörösek, és ez a szín a testre is
áthúzódik, mindezek igen tetszetõssé
teszik. Minden akváriumban azonos nagyságú
halakkal jól tarthatók, és a hímek
kergetõdzõ játéka még csak
növeli szépségüket.
Szívesen fogyaszt
minden élõ mûeleséget. Hõigénye
is csak 20-22 fok.
Az ivarok megkülönböztetése
könnyû. A nõstények nagyobbak, teltebbek
a sokkal kisebb, karcsú hímeknél. Azoknak,
akik elõször kísérlik meg trópusi
díszhalak tenyésztését, elsõ
lépésként e faj szaporítása
ajánlható. Ívatásukhoz 4-5 literes
kis akváriumot töltsünk fel vízzel,
és az esti órákban kihelyezett, 25-26
fok körüli hõmérsékleten tartott
kis pár, másnapra már több száz
ikrát szór a finom szálú növényre.
Az ivadék 24 óra múlva kel ki, és
sûrûn, mint apró üvegcsepp függ
a növényen, az akvárium üvegfalán,
majd három nap múlva elúszik. Szívesen
fogyaszt minden apró élõ eleséget,
hat hónapos korban már ivarérett. Továbbtenyésztéséhez
a legszínesebb, legszebben fejlett egyedeket válogassunk
ki.
1957-ben egy hozzá
nagyon hasonló új halacskát importálták,
mely nevét Valter Griemrõl kapta. A H. Griemmi
feketével szeget, arany vállfoltot is visel
és valamivel kisebb, mint a flammeus. Tartásuk,
tenyésztésük mindenben megegyezik.
|