Rasbora borapetensis

Háromsávos razbóra

 

Egy német akvarista 1956-ban hozta be Magyarországra az elsõ példányokat.

Európában már 1934-be érkeztek az elsõ befogott halak, de csak a II. világháború után tenyésztették elõször. Hazája Thaiföld - régen Sziám -, Bung Borát.

Kifejlett példányok az 5 cm nagyságot érik el. Nyújtott hengeres testük van, és a hátúszó a hasúszónál hátrébb helyezkedik el, ellentétben a legtöbb más halfajjal. Alapszíne sárgászöld, a testközépen a kopoltyúfedõtõl a farokúszóig fekete csík húzódik, melyet a hátrész felé egy zöld -arany sáv határol. Hát- és farokúszója vöröses, egyes egyedeknél vörös. A nemek között színkülönbség nincs, a hímek karcsúbbak, kicsit kisebbek, a kifejlett nõstények ikramelle, teltsége jól észrevehetõ.

Tenyésztése lágy, 5, 5-6, 5 pH 24-25 fokos vizet kíván. Ikráit a növények közé szórja le, ezért az ikráztatómedencéjének berendezése: ikrarács - ikrarabló - egy bokor jávamoha, és tõzegesen keresztül szûrt lágy víz. A kirakott pár sokszor már a következõ nap reggelén ikrázni fog, és képesek 150-200 ikra lerakása is. Hõmérséklettõl függõen 36 óra múlva kelnek ki, és 4-5 nap után kezdenek úszni, táplálkozni.

Rotatóriával, naupliusszal jól etethetõk. Igen gyorsan fejlõdnek, de nagyon kell vigyázni a víz minõségre, mert érzékenyek - még fejlett korban is - a bomlástermékekre. Rendszeres, részleges vízcsere sok megbetegedés megelõz minden razbóra fajnál.