Moenkhausia pittieri

Gyémántlazac

 

Bár tenyésztése nem nehéz, és már 1933-ban importálták Venezuelából, ahol a Valenziatóban, a Rio Bue és a Rio Tiquirito folyókban fordul elõ, mégsem terjedt el széles körben. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy színei nem feltûnõek. Teste szürkés-sárgás ezüst, melyen a pikkelyek gyémántosan, flitteresen csillognak. Tartása nem jelent különösebb problémát, mert mint az Amazonas vidékének többi lakója, szereti a lágyabb vizû, 24-26 fokos, esetleg enyhén tõzeges vizet, a dús növényzetû akváriumot. Eleségben nem válogat. Az ivarok megkülönböztetése könnyû. Ez az 5 cm-re

megnövõ, magas testfelépítésû halacska a Hyphessobrycon ornatus, a rózsalazac hímjéhez hasonlóan hosszú, megnyúlt hátúszót növeszt. A nõstények hátúszója kisebb, lekerekített. Tenyésztéséhez csak fiatal állatokat párosítsunk.

Az ívatáshoz 8-10 literes akváriumot rendezzünk be. Az akvárium vize enyhén tõzeggel savanyított, 6, 5-6, 8 pH kémhatású legyen. Ívatómedencéjüket általában csak több nap után szokják meg, és a 26-28 fokos vízben rendszerint a reggeli órákban ívnak. A finom szálú, élõ növényre, melyet kavicssal rögzítettünk a talajhoz, csak kevés ikraszem tapad; többségük a talajra hull. Mûnövényt ne használjunk, mert magas testfelépítésük következtében könnyen fennakadnak. Ikrarakás után a szülõket távolítsuk el, mert 24 óra után már kikel az ivadék.

200-300 felnevelt gyémántlazac, mint tenyészeredmény, nem ritkaság, ha elegendõ naupliuseleséget tudunk számára juttatni. Igen gyorsan fejlõdnek, és hamar nagyobb, úsztató, nevelõ medencébe kell áthelyezni õket.