Capella
arnoldi
Fecskendezõ
pontylazac
Egyik legérdekesebb
akváriumi halunk, mely az Amazonas folyó és
mellékvizeinek lakója. Teste hosszú,
hengeres. Hátrésze sötét, sárgásbarna,
mellrésze világosabb sárgás. Pikkelyei
sötéttel szegettek. A farokúszó
felsõ része, a hátúszó
hegyes és - különösen a hímeké
- erõsen megnyúlt. Úszóikban a
vörös, a hátúszójukban a fekete
és fehér mintázat igen szép színessé
teszi ezeket a kis halakat. A hímek könnyen megkülönböztethetõek,
nemcsak úszóikkal, de nagyobb testükrõl
is. Míg a hímek 6-7 cm-re is megnõnek,
a nõstények nem érik el még az
5 cm-t sem. Tartásuk - még kis testû,
békés halak társaságában
sem - jelent gondot. Tartómedencéjük egy
részét sûrûn telepítsük
be a víz színéig érõ növényekkel.
Az így berendezett társas akváriumban,
ha megfelelõ, változatos, élõ
eleséget kapnak, és a medence többi lakója
nem kergeti õket, ívni kezdenek. A szabad természetben
víz fölé hajló levelekre, az akváriumban
a medencét fedõ tetõüvegre is leikráznak
a 24-28 fokos hõmérsékletû vízben.
Az akvárium vízszintjét és a tetõüveg
vagy levél közötti távolságot
úgy kell megválasztanunk, hogy a vízbõl
kiugró halaknak helyük legyen egy fél fordulat
megtételére. Ez a távolság 4-5
cm a vízszint és a levél között.
Ha kevesebb, úgy egy-két kezdeti próbálkozás
után az ikrarakás elmarad. Az ikrával
telt nõstényt körülúszkálja
a hímet, majd szájukkal a víz színe
felé, arra 60-70 fokos szögben helyezkednek el
az ívásra kiválasztott hely alatt. Egymás
mellett úszva megközelítik a víz
szintjét, és egyszerre ugranak ki egy fél
fordulatot téve. Hasrészükkel, kiterjesztett
úszóikkal néhány másodpercre
az üveghez tapadnak, majd visszahullanak a vízbe.
Többszöri kísérlet
után, ha az ugrás jól megy, kezdõdik
el a tulajdonképpeni ikrarakás. A nõstény
egy-egy ugrás alkalmával 5-10 ikrát tapaszt
az üvegre, és termékenyít meg a
hím. Nõstényenként 50-100, ritkán
ennél is több ikrát várhatunk. Az
ikrarakás után a hím elkezdi a rendkívül
érdekes ivadékgondozást. Az üvegen
levõ ikrák alatt helyezkedik el vagy oda rendszeres
idõközönként vissza-visszatér.
Farokúszójával vizet fecskendez, csap
az ikrákra, hogy azokat állandóan nedvesen
tartsa.
Az ikrák 28-30
óra alatt kelnek ki, és a hím által
fecskendezett vízzel visszasodródnak az akváriumba.
Ha tenyészteni és nem csak megfigyelni akarjuk
õket, ezt megelõzõen kell beavatkoznia
a tenyésztõnek. A medence vizébõl
egy pohárba annyi tiszta vizet merünk, hogy a
pohár egyenesen, úszva álljon a vizen.
Ha az ikrázás után 24 óra letelt,
borotvapengével az ikrákat óvatosan letoljuk
az üvegrõl és a pohár tiszta vízbe
mossuk. Elõbb ne szedjük le, mert tapasztalat,
hogy a kelési eredmény jobb, ha a hím
gondozza õket. A poharat, hogy a hõmérséklet
ne változzon, hagyjuk úszni a medencében,
csak kis papír- vagy nejlondarabbal le kell takarnunk,
mert az ukráló halak könnyen a pohárba
esnek, és természetesen megeszegetik a már
kikelt ivadékot. A kelés után három
nappal a vízszint közelében már
szabadon úsznak, és további fölnevelésük
nem jelent különösebb gondot.
|