Építés
és berendezés
- Ha a megfelelõ
mûszaki megoldásokat választjuk, halaink
jól érzik majd magukat. A telepített
növényzet és egyéb dekoráció
pedig természetesebbé teszi a képet.
Mielõtt felállítanánk az akváriumot,
kívül-belül alaposan töröljük
át ecettel, öblítsük le, majd töröljük
szárazra. Mielõtt végleges helyére
állítjuk a tartályt, vízmérték
segítségével ellenõrizzük,
vajon tökéletesen vízszintes-e az alap,
amire helyezzük. A biztonság, valamint a hõszigetelés
miatt 0,5-1 cm vastagságú szigetelõ
lapot helyezzünk az akvárium alá. Ha
a tartály hûvös helyiségben áll,
akkor a külsõ lapjait is szigetelni kell.
A
hátfal
- A mutatós hátfal egyrészt
mélységet, másfelől a természetességet kölcsönöz akváriumunk
világának. A kisebb méretű tartályba megfelelő lehet a nyugodt,
természetes hatást keltő fénykép is, amelyet a hátlap külső
oldalára ragasztunk fel. Ha pedig az akvárium belső tere
nagyobb teret biztosít számunkra, a mélységérzet növelő
patinázott hátfalat, annak hólyagmentesen kell az üvegre
tapadnia. Választhatjuk azonban azt a megoldást is, hogy
egyszerűen bekeretezve a hátsó üveg mögé függesztjük.
További
kiépítés
- A nagyobb méretű kövek,
esetleg sziklás felépítmények alapját biztonságos sztiporlapra
("hungarocell") helyezzük. A következő lépcsőben,
pontosan követve a használati utasításokban foglaltakat,
szereljük fel a műszaki felszereléseket, vagyis a szűrőket,
a fűtőtest és a szén-dioxid szintjét ellenőrző berendezést.
Az üzembe helyezésre azonban még várni kell.
A
megfelelõ aljzat kiválasztása
- A telepítésre váró
növények kielégítő növekedése érdekében olyan mészben sovány
akváriumkavicsra lesz szükség, amelynek szemcsemérete 3-5
mm. Bármi mással próbálkoznánk, csak kárt okozna. A halakra
gondolva kizárólag kerekded, életlen kavicsot használjunk,
továbbá ne legyen harsány színű és a behelyezését megelőzően
gondosan, mossuk meg. Amennyiben páncélos, vagy vértesharcsa
telepítését határoztuk el, úgy az aljzat mintegy harmad
részét elülső, vagy középső részén kerekded, nagyon apró
(1-2 mm-es) kaviccsal töltsük fel úgy 3 cm réteg vastagságban.
Egyéb fajok esetében megteszi az 1-2 cm vastagságú kavicságy
is. Erre a rétegre terítsünk szét vastartalmú, hosszú hatású
tápanyagot, melyet azután megint 3-5 cm vastagon kaviccsal
fedjünk be. A látvány, másrészt a keletkező korhadék összeszedése
miatt előnyös, ha a fenék talaja kissé emelkedik az akvárium
hátlapja irányában. Számos halfaj, így a tapadószájú harcsa
"legelő" gyanánt gyökerekre tart igényt, valamint
rejtőzködésre, alkalmas kövekre. Megfelel erre a gránit,
a bazalt a mészben szegény pala és a megkövesedett fa. A
kereskedésben beszerzett, lehetőleg súlyos gyökereket homokkal
dörzsöljük meg. A dörzsölés során szükség szerint addig
nedvesítsük, amíg nem képződik rajta málladék. Fontos megjegyezni,
hogy az erdőből, a természetből hazahozott friss gyökér
teljességgel alkalmatlan az akváriumba, hiszen rothad is,
mállik is. Az agyagból és barna bükklevélből készített rejtekanyagot
is áztassuk meg a behelyezést megelőzően, majd mindkettőt
növényektől mentes aljzaton helyezzük el. Azon halak számára,
amelyek a fenéken ívnak, vagy azt használják élőhelyül,
mint például az ikrázó fogaspontyok, az akvárium talajára
finom szemcsés homokot és tőzegrostokat tegyünk be. A malawi
és a Tanganyikató fenekének utánzásához a leginkább a lyukacsos
mészkő felel meg.
A
berendezés
- Készítsünk dekorációs
és növény-beültetési vázlatot, mert megkönnyíti dolgunkat
abban a tekintetben, hová kerüljenek a növények, illetve
a gyökerek és a kövek. Mindig a tartott halak életfeltételeiből
célszerű kiindulnunk, így a dekoráció megtervezésekor is.
Az alacsony termetű, rövid hajtásokat hozó növények az előtérbe
kívánkoznak. A félmagas termetűek inkább oldalra kerüljenek,
de az edény középső részének foltszerű díszítésére is használhatók.
Az egyedül álló szoliter növények nagyobb teret igényelnek,
hogy megfelelően érvényesüljenek. A magas termetű vízinövények
egyértelműen a háttérbe kívánkoznak; mintegy a természet
zöld színpadát hivatottak felvillantani
TIPP
- A szoliter növényeken
kívül a többit is ajánlatos kisebb csoportokba rendezni,
míg a nyelesszárasokat termetüknek megfelelően lépcsőzetesen
célszerű ültetni.
A
víz feltöltése
- Már a növények beültetése
során az edényt mintegy harmadáig feltöltjük langyos, körülbelül
23 fokos hőmérsékletű vízzel. Ezt a legcélszerűbb egy öntözőkanna
segítségével elvégezni, melyre finom lyukú rózsát helyezünk
fel. Annak érdekében, hogy az elterített aljzat ne keveredjen
fel, célszerű az előkészített vízzel mély, tányér segítségével
alácsurgatni. Ha valamennyi vízinövény végleges helyére
került, folytassuk lassan tovább a feltöltést, egészen addig,
míg a vízszint, úgy 2 cm-rel az edény pereme alá ér. Amit
a betöltéskor mégiscsak sikerül fölkavarnunk, azt hálóval
halásszuk ki a vízből.
A
víz elõkészítése
- A frissen eresztett
vezetékes vízben számos, az akváriumban élő növényekre és
halakra veszélyes anyag (klór, réz, egyebek) van jelen,
különösen reggelente. Ezért szükséges a víz előkészítésére
szolgáló anyagot vásárolni a szakkereskedésben, amely hozzáadása
révén abban segít, hogy ezeket az agresszív károsításokat
semlegesítsük. Az akváriumba szánt vizet úgy vegyük a vezetékről,
hogy közvetlenül e műveletet megelőzően jelentős mennyiségű
vezetékes vizet engedünk ki, amit egyéb célokra használunk
fel. Amennyiben vezetékes ivóvizünk túl kemény, lágyítani
szükséges. A felkészült szakkereskedésben azonban akár lágyított
vizet is vásárolhatunk. Ahhoz, hogy a feltöltött akvárium
vize "beinduljon", úgynevezett starter baktériumokat
kell hozzákeverni, lévén nélkülük semmiféle természetes
károsanyaglebontás nem lehetséges a vízben, még a szűrőknél
sem.
Az
üzembe helyezés
- Amikor feltöltöttük
a tartályt, sor kerül a műszerek, szűrők, fűtés, egyebek
behelyezésére. Három-négy óra múlva ellenőrizzük, hogy valamennyi
kifogástalanul működik-e. A világítást időkapcsoló órával
úgy szabályozzuk, hogy reggel 9-10 óra között kapcsoljon
be és ettől számítva 10-12 órán át, működjék.