|
Nematobrycon
palmeri
Császárlazac
Hazája Dél-Amerika;
a San Juan vízrendszerében fordul elõ.
Az utolsó évek egyik legszebb kis díszhala.
Már 1911-ben leírták, de csak 1962-ben
jutott el Európába és még ez
évben hazánkba is. Társas medencében
is igen jól tartható, különösebb
igényei nincsenek. Szívesen fogyaszt minden
élõ és mûeleséget. A nagyobb
testû hímek 6-7 cm-re, míg a nõstények
legföljebb 5 cm-re nõnek meg. A hímeket
ezenkívül élénkebb színükrõl,
megnyúlt középsõ farokúszó
sugarukról könnyû megkülönböztetni.
Testük alapszínû barnásszürke,
a hátrészen egészen rozsdaszínû.
Ez a derékvonal felé fokozatosan világosodva
kékesszürkébe, kékbe megy át.
A test közepén kékes, lilát irizálószínjátszó
csík fut végig, a zölden csillogó
kopoltyúfedõtõl a farokúszóig.
E csík alatti rész sötétszürkés,
fekete, a mellrésze, a hasrésze piszkosezüst.
Fekete szembogarát zöld ragyogású
szemgyûrû veszi körül. Kifejlett hímeken
a hátúszó elsõ sugara is megnyúlik.
Úszóik kékesszürkék, a
hímeké kékkel, sárgával
szegettek.
6-7 hónapos korban
érik el ivarérettségüket, és
egy 6-8 literes akváriumban jól tenyészthetõk.
Az íváshoz lágy, 6-6, 5 pH kémhatású,
tehát enyhén savanyú, 26-28 fokos vizet
igényel. A finom szálú növényre
szórják az ikrát, rendszerint már
másnap. Az ikrákból 24-28 óra
alatt kel ki az ivadék, és további
négy nap múlva indul az eleség keresésére.
Az utódok száma aránylag kevés,
mert a nõstények nem ikrásodnak be
erõsen. Vannak hímek, melyek ikrázáshoz
kihelyezve nõstényeiket annyira hajtják,
hogy azok belepusztulnak. Ezekkel ne kísérletezzünk
tovább. Megfelelõ táplálás
mellett egy hónap alatt elérik a 12-15 mm-es
nagyságot, és színes kishalakká
fejlõdnek.
|
