A megfelelõ
gondozás
- A víz, minden
földi élet forrása, az akváriumba
telepített valamennyi élõlény
egyedüli élõ közege. Kiváló
oldószer lévén a benne oldott állapotban
található anyagok jellemzik, amelyeket azonban
méretüknél fogva szabad szemmel többnyire
nem lehet megfigyelni. Ráadásul az akváriumban
olyan folyamatok játszódhatnak le, amelyek megváltoztatják
a víz összetételét. Minderrõl
azonban kizárólag a vegyi elemzés tájékoztat.
Valamennyi, oldott vagy oldatlan állapotban jelen lévõ
alkotóelem befolyással bír a vízben
élõ szervezetek, állatok, növények
és mikroorganizmusok közérzetének
és szaporodásának alakulására.
Akár
a természetben
- Az akváriumban tartott
halfajok túlnyomó többsége az Egyenlítő környékén őshonos
és szülőhazája természetes vízviszonyaihoz alkalmazkodott.
Az akvarista feladata tehát az, hogy olyan akváriumi élőközösséget
biztosítson számukra, amely alapvető jellemzői tekintetében
megfelel eredeti élőhelyi sajátosságainak. Magától értetődően
marad bizonyos szabadsága ebben, hiszen a természetben is
élőhelyről élőhelyre változik némileg a víz összetétele, amit
aztán még az időjárás, az évszak és a hőmérséklet is befolyásol.
Ez azonban nem mentesíti az akvaristát a felelősség alól:
kötelessége mindent elkövetni kedvencei minél jobb közérzete
érdekében. S hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt, a jól felkészült
szakkereskedések számos nagyszerű segédeszközt kínálnak számunkra.
Az
összes vízkeménység
- A víz számos oldott
vegyületet tartalmaz. A víz összegzett keménységet a benne
oldott kalcium és magnéziumsók összessége adja, melyek részarányát
a német keménységi fok szabványai szerint alkalmazott teszt
segítségével állapíthatjuk meg (ez az ún. nk-teszt). Egy német
keménységi fokú az a víz, amelyben 10 literenként 10 mg kalciumoxiddal
egyenértékű kalcium magnézium mutatható ki. Az akvarisztikában
a víz keménységét a vezetékes vízben jelen lévő és a dekorációból
kioldott anyagok okozzák, és csak az összes keménységet mérik
nk-fokban. Ennek mértékét visszafordított ozmózissal vagy
teljes sótalanítással kezelt víz hozzáadásával csökkenthetjük.
Az összes vízkeménység befolyásolja a halak fizikai és erőállapotát,
ellenálló képességüket a betegségükkel szemben, anyagcseréjüket,
idegrendszeri és kiválasztási aktivitásukat, váz és sejtfelépítésüket.
A magnézium felelős enzimjeik működésének aktivitásáért, hiánya
izom-összehúzódásai és véralvadási zavarokat okoz.
A
változó vízkeménység
- A változó vízmennyiségeket
a vízben oldott hidrokarbonátok (bikarbonátok, a mész és magnézium
szénsavas sói) okozzák, és lényegében helyesebb volna savlekötési
képességként jellemezni. A pH-értékkel kölcsönhatásban a változó
keménység alapvetően befolyásolja a vízben élő valamennyi
szervezet közérzetét. Ennek oka, hogy valójában úgy hat, mint
valamely pH-puffer, amely meggátolja a pH-érték gyors, jelentős
csökkenését, ami halálos savtúltengéshez vezet. A változó
keménységet a szén-dioxid, a savak jelenléte és a biológiai
mésztelenítés befolyásolja. Eszményeinek mondható a változó
keménység értéke 3 és 10 vko között, jóllehet a Malawi és
a Tanganyika-tóban őshonos bölcsőszájú halak számára ennél
magasabb értéket kell biztosítanunk. Az itt közölt értékeket
se fölfelé, se lefelé ne lépjük túl 3 vko-nál nagyobb mértékben.
A
víz keménysége
0- 7 nko lágy víz
8-14 nko közepesen kemény víz
15-21 nko kemény víz
21 nko felett nagyon kemény víz
PH-érték
- Ezt az értéket a vízben
oldott valamennyi savas és lúgos anyag együttesen szolgáltatja
és összefoglalóan a víz kémhatásának megjelölésére, szolgál.
Az ionok koncentrációjának mértéke a vízben logaritmikusan
nő, ami annyit tesz, hogy a pH-érték változása mondjuk 6-ról
7-re tízszeres, míg egy kétértékű változás immár százszoros
mértékű változást jelez a koncentrációban. Az ilyen drasztikus
változásokra halaink szorongással vagy akár pusztulással is
válaszolhatnak. Éppen ezért tanácsos a fajok ismertetésénél
a megadott pH-értékeket szigorúan betartani. A folyamatos
CO2 vagy pH-ellenőrzés biztonságot adhat. A szokatlan pH-értékek
károsodást okozhatnak a kiválasztást végző szervekben, fehérjehiányhoz
vezethetnek, kopoltyúsérülést, az úszók elsatnyulását válthatják
ki, továbbá úszásproblémákat okozhatnak, stresszt, betegségérzékenységet,
valamint korlátozott szaporodást eredményezhetnek.
A víz kémhatása
(pH-érték)
0 nagyon savas
7 semleges
14 nagyon lúgos
A hõmérséklet
- A víz hőmérsékletét
is az általunk kiválasztott halfajok természetéhez, igényeihez
kell igazítanunk. A túlzottan alacsony hőmérséklet lelassítja
a változó testhőmérsékletű akváriumlakók anyagcseréjét, ami
végül a pusztulásukhoz vezet, míg a túl magas hőmérsékleten
felgyorsulnak az életfunkciók, stressz alakul ki, rövidülnek
életciklusaik. Ezzel együtt pedig csökken a víz oxigéntartalma.
A hirtelen hőmérsékletváltozás feszültség kialakulását eredményezi,
elsötétedéshez vezet, ijedékenység lép fel, szaporábbá válik
a légzés és gázos felfújódás alakul ki. Éppen ezért legföljebb
+/-2 fok eltéréssel tartsuk be az ismertetésben megadott hőmérsékleti
értékeket.
Oxigén
- A halak, a növények
és a mikroorganizmusok egyaránt azt az oxigént használják
fel, amelyeket fotoszintézisük folyamán a zöld növények állítanak
elő. A vízben oldott oxigén lehetséges mennyiségét a víz hőmérséklete
is meghatározza. Az oxigén telítettsége a táblázat összefüggésében
legalább 80 %-os legyen. Amennyiben csak 50 % vagy annál alacsonyabb,
gondjaink keletkeznek. Az oxigénhiány felfúvódást és étvágytalanságot,
légszomjat, kábultságot, valamint a betegségekkel szembeni
ellenálló képesség csökkenését váltja ki.
Oxigéntartalom
oC 100 %-os telítettség
15 10,6 mg
20 9,1 mg
25 8.3 mg
30 7,6 mg
35 6,9 mg
Mi vezethet
oxigén hiányhoz?
- a rosszul megválasztott aljzat, a korhadék, a ki nem cserélt
szűrő
- túl sok hal, túladagolt haltáp
- éjszaka a halak és növények légzése
- fényhiány, túl kevés növény
- (elpusztult) algák
- elpusztult csigák
- oxigént pusztító anyagok, pl.: gyógyszerek
Hogyan segíthetünk
mindezen?
- szellőztetéssel
- részleges vízcserével
- a negatív tényezők megszüntetésével
- a szűrők rendszeres karbantartása
- növények telepítésével, megfelelő világítás biztosításával
Oxigénszint-csökkenés
- Ennek mértéke a víz
szerves anyagokkal való terheltségéről tájékoztat. Amikor
ara gyanakszunk, hogy csökken az oxigéntartalom, a vízbe merítve
töltsünk meg egy merőedényt, majd 48 órán át, hagyjuk állni
25 fokos hőmérsékleten, sötét környezetben. Megmérjük az oxigén
koncentrációját és összehasonlítjuk a kiinduláskor az akváriumban
mért értékekkel. Amennyiben az eltérés 20 %-nál nagyobb ennyivel
csökkent az oxigéntartalom, haladéktalanul keressük és szüntessük
meg az okát.
Gyorssegély
- Ha gond van a vízzel
1. Probléma: megzavarosodik
a víz.
Kiváltó oka: ázalékállatkák, egysejtűek, algák mértéktelen
elszaporodása; elpusztult halak vagy csigák; felkavart vagy
elterjedő akváriumi aljzat; túletetés; elhasználódott szűrőbetétek.
Megoldás: ázalékállatkákat, egysejtűeket és algákat
UV-lámpák segítségével eliminálni; ki kell cserélni a szűrőbetéteket,
ha szükséges szén szűrőlapot kell alkalmazni; használhatunk
továbbá a szakkereskedésből beszerzett preparátumokat is.
2. Probléma: szürke,
olajos bőrösödés a víz felszínén.
Kiváltó oka: a baktériumok elszaporodtak az alig moccanó
felszínen.
Megoldás: részleges vízcsere, az új vizet megfelelően
készítsük elő; kapcsoljuk a felületi szívóberendezést a szűrő
elé; úgy állítsuk be a szűrő kifolyását, hogy felhasadjon
az összefüggő vízfelszín.
3. Probléma: a
víznek állott, rothadó szaga van.
Kiváltó oka: rothadásnak indult akváriumi aljzat; túlságosan
lelassult a vízcserélődés; elhasználódott szűrő betétek.
Megoldás: vizsgáljuk át a medence fenekének talaját,
amelyet cseréljünk is, ha szükséges; gyakrabban végezzünk
részleges vízcserét; cseréljük az elhasználódott szűrőbetéteket,
ha szükséges, ha szükséges használjunk szénszűrőt; a keletkező
korhadékot rendszeresen távolítsuk el.
4. Probléma: sárgásbarnára
változik a víz színe.
Kiváltó oka: túl magas a víz csersav és huminsavtartalma.
Megoldása: végezzünk részleges vízcserét; a pH-értéket,
a nitrit és a nitráttartalmat rendszeresen ellenőrizzük; ilyen
esetben a szénszűrés megszünteti ugyan a színelváltozást,
de nem távolít el minden anyagot a vízből.
5. Probléma: az
akvárium feneke barnásfekete színűre változik, rothadó szagú
buborékok szállnak föl belőle. A növények szára alulról rothadásnak
indul, a gyökerek megfeketednek.
Kiváltó oka: rosszul választottuk meg az aljzat anyagösszetételét;
bizonyos elemei (tőzeg, talaj, stb.) rothadnak Helytelen kavicsméretet
választottunk, túl vastagra méreteztük a fenék rétegeit, aminek
következtében rosszul mossa át a víz.
Megoldása: cseréljük ki a medence aljzatának az anyagát.
Válasszunk 3-5 mm szemcseméretet 7 cm vastagságban, terítsük
el. Használjunk talajjavítót.
6. Probléma: elpusztulnak
a csigák.
Kiváltó oka: gyógyszerek vagy az élőlények számára
elviselhetetlen adalékok; csigapusztító halfajok.
Megoldása: rendszeresen ellenőrizzük a víz kémiai mutatóit,
az észlelt elváltozásokat szüntessük meg. A gyógyszeres kezelés
alatt különítsük el a csigákat.
7. Probléma: túl
savassá válik a víz.
Kiváltó oka: túl alacsony a változó vízkeménység értéke;
túl nagy mennyiségű savképző anyag van jelen a vízben; túl
sok szén-dioxid, elsavasodás.
Megoldása: végezzünk részleges vízcserét, alaposan
szellőztessük az akváriumot, mérjük folyamatosan a szén-dioxid
szintet.
8. Probléma: a
víz lúgossá válik.
Kiváltó oka: a vízmennyiséget fokozó oldott anyagok
túltengése, mésztartalmú dekoráció, túl kemény vízzel töltöttük
fel az edényt.
Megoldása: a vízkeménységet részleges, teljes mértékben
sótalanított vízcserével 3 nko-kal csökkentsük. Használjunk
tőzeges szűrőt. Mérjük meg a szén-dioxid szintet, és ha szükséges,
helyezzünk tőzegkivonatot a vízbe.
9. Probléma: túl
lágya víz.
Kiváltó oka: a feltöltő víz változó keménysége túl
alacsony volt.
Megoldása: végezzünk részleges vízcserét megfelelő
változó keménységű vízzel. A szakkereskedésben vásároljunk
összes és változó keménységeket növelő szereket és használjuk.
10. Probléma: túl
kemény a víz.
Kiváltó oka: túl kemény a vezetékes ivóvíz; mésztartalmú
a dekoráció vagy az alkalmazott szűrőbetét.
Megoldása: részleges vízcsere teljes mértékben sótalanított
vízzel, vagy alkalmazzunk lágyító berendezést. A szűrést tőzegen
át, végezzük.
11. Probléma: az
akvárium üvegén kemény, szürke lerakódás.
Kiváltó oka: a vízpárolgás következtében mészlerakódások
keletkeznek, kivált jellemző ez túl magas változó vízkeménység
esetében.
Megoldása: az üveget 10-20 %-os sósavval vagy ecettel
tisztítsuk meg, míg az üveg sarkait mechanikus módszerekkel
tisztogassuk meg. Ellenőrizzük a változó keménység értékét,
és szükség esetén korrigáljuk.
|
